Az empatikus elefántok

Az empatikus elefántok

Az állatok emberek, az emberek állatok?

Az empatikus elefántok

Valóban lehet-e egy állat empatikus? Főleg egy olyan világban, ahol túlságosan gyakran illetik egymást az emberek az “állat” jelzővel. Ezt általában akkor használjuk, ha az illető együttérzés nélkül, a másik megértésére tett törekvés teljes hiányával, kizárólag önös érdekeit szem előtt tartva, “állatiasan” ösztönösen cselekszik. Ez azt is jelenti, hogy az állatok sokszor emberségesebbek nálunk? Szomorú ezt állítani, de van rá példa. Ott vannak például az elefántok. Látható módon fejezik ki érzelmeiket, legyen az öröm vagy bánat. Empatikusak. Ha egy elefántnál valamilyen okból az aggodalom jelei mutatkoznak, akkor a többiek körülveszik és hangokkal, testi érintkezéssel mutatják ki, hogy együtt éreznek vele. Mit teszünk mi, azon kívül, hogy elfordítjuk a fejünket?

Tudományos háttér

A mai napig vitatják, hogy az állatoknál valóban létezik-e az empátia, vagy bármi, ami bennünk érzelmi reakcióként játszódik le, náluk lehet, hogy csak puszta evolúciós válasz reakció? “Frans de Waal már 1979-ben leírta, hogy a csimpánzok ugyanúgy megvigasztalják egymást, mint az emberek, ha a másikat valamilyen baj vagy bánat éri.Ezt a vigasztaló magatartást nem magyarázhatja kizárólag a negatív állapot enyhítésének vágya, sem pusztán a tükör neuronok működése, illetve nem motiválhatja önzés. Hasonló vigasztaló magatartást írtak le ázsiai elefántoknál (Plotnik és de Waal, 2014) is. Ha egy elefánt társát zaklatottnak, feszültnek látja, odamegy hozzá, ormányával megérinti, hozzádörgölőzik és vigasztaló hangokat hallat.”

Az elefánt családok

Az empatikus elefántok

Az elefántok mély családi kötelékekkel rendelkeznek. A “nagynénik”, a “nővérek” és a “női unokatestvérek” mindannyian segítenek a kis elefántok nevelésében, gondozásában. Amikor a kicsik alszanak, a felnőttek homokkal hűtik és körbeállják, hogy árnyékolják őket. Kicsit úgy tűnhet, mint egy igazi olaszos kavalkád, annak minden pozitívumát értve ez alatt. Nem ritka, hogy lényegében vér szerinti kötelék nélkül is, családtagként bánnak egymással ezek a csodálatos empatikus elefántok. Számuk napról napra csökken, ezért talán még inkább fontos, hogy mint korábban említésre került, szoros összhangban élnek egymással.

Végszó

Ha jobban belegondolunk, sokat tanulhatnánk az állatoktól. Ha jobban megfigyeljük őket, ellesünk ezt-azt, talán visszavezethetnek minket egy emberségesebb útra.

Legyenek számunkra példák, az empatikus elefántok, nézzünk magunkba, hogy őszinteséggel nézhessünk másokra.

Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is

Share on facebook
Share on twitter
Share on email
Share on linkedin
Share on pinterest
Share on whatsapp
Share on tumblr